A krémes

 Napjaink egyik legnépszerűbb édessége a krémes. Nem is gondolnánk, hogy a különböző krémek és krémes sütemények a magyar gasztronómiában sokáig nem töltöttek be jelentős szerepet. A krémes jellegű desszertek a 19 század első harmadától fogva jelentek meg egyre gyakrabban a szakács és cukrászkönyvekben.

A Zilahy Ágnes krémes tökéletesen alkalmazkodott a változásokra fogékony 19 század végén élő magyar konyhához. Mondhatjuk rá azt, hogy hagyományos, mert nyers tésztalapokra tölti a krémet és úgy süti készre a desszertet, de egyben benne van az újdonság is mivel ő készítette először sárgakrémmel a krémesét.

 A krémes általánossá válása a századforduló évtizedeiben valósult meg, a magyar konyhában azonban még ekkor sem beszélhettünk napjaink krémeséről. A receptgyűjtemények szerzői egyre fontosabbnak találták a sütemény elkészítésének közlését, de a receptek leírásonként és könyvenként változtak.A krémes történetében a harmincas években jött el a változás ideje.
Magyar Elek 1932-es krémes pitéje szinte már úgy készült, ahogy azt a 20 század végén is tapasztalhattuk a cukrászdákban.
1935-ben pedig már Dr. Oetker is ajánl „Krémes lepényt” de egy évszám nélküli megjelent kiadásban találkozhatunk a „Krémszeletek vajastésztából” című recepttel is melyek krémje már nem liszttel, hanem vaníliás pudingporral készült!

Mint láthatjuk, a krémessel való próbálkozásokat a 19 század első felétől lehet figyelemmel kísérni hazánkban. A sütemény készítési módja a 20 század 30-as éveitől kezdve jelentősen nem módosult napjainkig. A háziasszonyok „élete” azonban biztosan könnyebb lett amióta a pudingpor felhasználásával készül.

  

 Forrás: http://sparheltblog.blogspot.hu/2012/12/kremes-tortenete.html