A madeleine története-a legtöbb francia ételhez hasonlóan- szorosan kötődik a történelemhez. A sütemény ugyanis nem akármilyen konyhán látta meg a napvilágot, hanem Lotaringiában, Stanislaw Leszczynski herceg otthonában, aki épp vejét XV. Lajost látta vendégül. A pazar lakoma vége felé azonban akadt egy kis gikszer. Ki tudja, mi okból, a konyhán vita támadt, és a feldühödött szakács elment, a desszert azonban még nem készült el. A katasztrófát végül az egyik leleményes szobalány, Madeleine Paulmier hárította el, aki egy-nagymamájától tanult- aprósüteményt készített, és ezt kínálták a királyi vendégnek. A király hitvesének, a házigazda lányának annyira ízlett a sütemény,hogy a madeleine hamar népszerű finomsággá vált Versailles-ban is.
A madeliene története itt akár véget is érhetne, de a tartalom mellé még hiányzott a tökéletes forma, amit a sütemény csak a XIX. század elején nyert el, Jean Avice-nak köszönhetően. A kagylóalak nagyon hamar összeforrt az apró teasüteménnyel: az íz és a külső elválaszthatatlan társak lettek. (Bár a mai napig készítik más formában is a süteményt.)
A madeleine megkerülhetetlen süteménye lett Párizsnak, de a Lotaringiában utazók is gyakran találkozhattak vele, főleg a pályaudvarokon, ahol az árusok nagy kosarakból kínálták süteményeiket. A madeleine története, az évszázados múlt olyan varázst adott ennek az aprócska süteménynek, amely sokakat megérintett. Többek között Marcel Proust-ot is, akinek az ,,Az eltűnt idő nyomában" című regényének köszönhetően éledt fel az érdeklődés a sütemény iránt.
Forrás:
madeleine-a-legendas-sutemeny
Képek:
Édes kagylócskák
Tea mellé
Csomagolt madeleine
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése